Hands Off Venezuela

Ezen a novemberi napon, 23 kormányzóságot, több, mint 300 polgármestert és több száz megyei gyűlés tagot kell majd választani – döntő küzdelem lesz a Hugo Chávez elnök vezette forradalmi erők (akik főleg a PSUV-be csoportosulnak) és az USA által támogatott jobboldali ellenzék között.

Perez Borges és más aktivisták, különböző szakszervezeti áramlatokból, - akik szintén tagjai a PSUV-nek – keményen szervezkednek szakszervezeteikben és munkahelyükön, hogy biztosítsák az erős győzelmet a választásokon.

„A mi álláspontunk az, - leszámítva néhány kisebb problémát – hogy nekünk, forradalmároknak nem csak a szavazás napján kell részt venni, hanem az egész kampányban. Ez a legjobb útja annak, hogy megerősítsük és elmélyítsük a folyamatokat.”

Perez Borges válaszolva kérdésünkre, hogy milyen eredményekre számít, úgy felelt, hogy ma a helyzet „ellentmondásos”. Ez a választás „esélyt nyújt arra, hogy egy csapást mérjünk a jobboldalra és az imperializmusra”, különösképpen, mivel az ellenzékiek rosszul állnak.
„Annak ellenére, hogy Chávez nagy népszerűségnek örvend a gyárakban, néhány szomszédságban rossz érzés és elégedetlenség van a kormány iránt, valamint apátia a választásokon való részvétel kapcsán.

Ennek az az oka Perez Borges szerint, hogy „néhányan a PSUV-ben, és néhány tisztviselő a kormányban súlyos hibákat követett el.

Perez Borges elmondta, hogy az egyik probléma az, hogy néhány jelölt nem akar együttműködni más erőkkel a tömegbázisú PSUV-n belül, ezzel provokálnak és sérelmeket okoznak, „de ami a legsúlyosabb, hogy így a problémák nem lesznek megoldva, amikor meglehetnének, hanem csak konfliktusok születnek”.

„Ott volt a példa, a Sidor (acélgyár, áprilisban államosította Chávez) szerződéses munkásaival. Három hónapon keresztül a kormány, Rodolfo Sanz, nehézipari miniszter és a cég elnöke szüneteltették ígéretüket és nem oldották meg a 8000 szerződéses munkás problémáját.”
A kormány válaszát hiányolva a dühös munkások – akiknek a kondíciói sokkal rosszabbak voltak, mint a sokkal kisebb számú állandó munkásoknak, október 17-én 90 órás sztrájkot kezdtek. A feszültség folyamatosan nőtt, már robbanásig.

A helyzet tovább fokozódott miután Sanz két találkozásra hívta a szerződéses munkásokat, október 29-re és 30-ra, de ez nem valósult meg. Ezekután a munkásoknak elege lett a kormány válaszainak hiányából, és úttorlaszokat építettek fel, valamint gumikat égettek.

„Ez csak egy a sok példa közül. Ugyanez a helyzet az ALCASA-val (alumínium gyár), az áramszolgáltatóknál, az autóiparban, és nem beszélnek a problémákról a helyi közösségekkel.”

„Ez nem csak a választások szempontjából probléma, ez egy komoly politikai probléma, mert gyengíti a munkásokat, és a népi bázisú forradalmat, ami fenntartja Chávezt” – mondta Perez Borges.

„Az emberek nem fognak a folyamatok ellen menni, és ha Chávez lenne a jelölt mindenki elmenne választani, de nagyon sok jelölt csak keveset tesz azért, hogy növelje a lelkesedést.”
„Cháveznek – együtt néhány jó jelölttel és a forradalmi bázissal – kell a saját vállára vennie a kampányt.”

„Nincs kifogás a vereségre. A krízis, amivel a kapitalizmusnak kell szembenéznie ma, megmutatja, hogy a kapitalizmus nem alternatíva. Eljött az idő, hogy megnyerjünk mindent, szóval egyetlen egy kormányzóság sem hullhat az ellenség kezébe.”

„De ezeknek a jelölteknek is világosan kell látniuk: a mi szavazataink Chávezért és a forradalomért vannak” – tette hozzá Perez Borges.

„Ha az állami tisztségviselők miatt, akik nem hallgatnak a népre, az eredmények nem olyanok lesznek, amilyennek lenniük kellene, nem lesz bocsánat nekik, ha azt mondják, hogy a nép nem eléggé felkészült, hogy előre haladjunk.

„Mindenkinek el kell fogadnia a felelőssége részét a választások eredményéért.”